Matu

Tulajdonképpen nem sokat változtam, amióta ez a fotó készült rólam, úgy 3-4 hónapos koromban. Talán csak szebb lettem. Kinőttem a kamaszodással járó összes kínt. Egyrészt nem szedek szét különböző tárgyakat, mint például botmixer, vagy papucs, nem viszem be az összes párnát az ágyamba, és még bepisilni/kakilni se szoktam volt. Konkrétan 4 hónapos voltam, amikor az az örömteli esemény következett be, hogy meghívták a gazdáimat Almádiba, és ott lehettem én is, és este együtt aludtunk, aztán annyira jó volt minden, hogy elfelejtettem bepisilni. Reggel hatkor apa kivitt brunyálni, és sitty-sutty: szobatiszta lettem! Azóta csak nagy ritkán történik baleset: ha mélyen alszom/vagy az ősök alszanak túl mélyen, és elfelejtenek felébredni a nyüszögésre/, vagy ha túl zsírosat eszem. Mostanában kezdünk rájönni arra,hogy nem bírom a szóját. A csirkehúst le szokták sütni olivaolajjal és szójaszósszal, hogy ne kelljen sózni - de nekem attól hasmenésem van. Az álllatorvosunk szerint én vagyok a hülye - de hát mit csináljak, ha nem bírom? Szegény apa hajnalonta szedegetheti a végeredményt. Így most simán lesüti nekem. Vagy tápot eszünk. Meg konzervet. Vagy levest. Nagyon szép a szőrünk, ezt mindanyiunk nevében állíthatom. Csodájára járnak. Én azt hiszem, hogy nagyon szép gyerekkorom volt: mindig velem volt valaki, sokat játszottunk, sétáltunk, úsztunk, jókat ettünk, és valahogy olyan volt az egész, mint egy nagy puha alom. Vagy álom.

Ezen a képen Lunával vagyok látható, akivel az ősök hoztak össze, mint valami muszlim családban, hogy mi majd egymáséi leszünk egy szép napon. A látszat ellenére bejöttünk egymásnak, itt épp az asztal alatt évődünk. Azt nem mondanám, hogy szerelem első látásra, mivel Luna gyakorlatilag végig felöklelt és a hátamra fektetett - de azért csinálnék neki labradorgyereket, mert olyan szép kiscsaj. Csak sajnos a szüleim nem engedik, azt mondják, hogy nem kell mindenkinek ....nie, csak azért mert van neki mivel. Hát nem tudom, én minél idősebb leszek, annál inkább érzem, hogy itt lenne az ideje!!!!

Azt kívánom, hogy soha, egyetlen kutya se legyen  láncra kötve, bezárva, elhagyva, kidobva, megverve, megalázva. Talán eljön egyszer ez a nap -  ha sokan kívánjuk, és nagyon erősen.  Love and peace for everybody!  Matu

Ezúton kívánunk Békés, Boldog Karácsonyt!

Lehet, hogy nehezen lehet belépni, de légyszíves nézzétek meg mindenképpen és a hangot is tessék felhangosítani. :):):)

http://www.elfyourself.com/?id=1721860268

Matu

Most egy kicsit el voltam havazva, ezért nem jutottam hozzá a blogomhoz. Ez azt jelenti, hogy elég sokat vannak távol az ősök, és emiatt mi meg elég sokat vagyunk kint az udvaron. Csak este jöhetünk be, vacsora után. Már azt sem tudom, hogy hol hagytam abba önnön dicsőítésemet...Az erdei sétánál, és hogy elvesztem, azt hiszem. Na, szóval azóta én el nem mozdulok a meztelen kutyák lába mellől - max. 8 méterre.





Akkoriban elég sok minden újdonság volt a számomra, mert nem tudtam pl. úszni sem. De a Duna itt csörgedezik 5 percre a házunktól, és így elég gyakran levittek minket Dundikával. Épp nagy árvíz volt, amikor először lent voltunk, de én nagyon derakasan helyt álltam. Szinte azonnal tudtam úszni, és ráadásul imádtam is! Így aztán minden nap azzal indult, hogy lementünk a partra, és szétjátszottuk az agyunkat!














Azt hiszem, ott kezdődött el a labda-mániám. Muszáj volt, hogy valami legyen a számban, és mivel kaptam egy nagyon jó kis rózsaszín labdát, ezért azzal vonultam le a partra. Ez azóta is így van. Az ősök már kezdenek aggódni emiatt, mondván, hogy egyszer az egész családot kinyíratom amiatt a rohadt a labda miatt!! Tény, hogy nem nagyon tudok figyelni másra - de hát olyan könnyen elgurul! Most edzeni akarnak, hogy eldugják, és úgy megyünk sétálni. Persze én akkor is a kezüket nézem, mert ott szokott lenni az én drágaszágom.




























Ilyen elvetemülten tudtam nézni már pár hetesen is...és ez azóta sem változott.