HTML

Matu

Gondoltam, ha már ennyire népszerű fajta lettünk, talán nem ártana, ha kicsit jobban megismernék a leendő gazdik, mi fán terem a labrador. Első kézből származó infó labradorimádóknak.

Friss topikok

  • Opálgazdi: Kedves Matu! Azért remélem, nem maradsz távol túl sokáig! Már így is hiányoltuk a bejegyzéseidet ... (2010.07.16. 06:57) Ideiglenesen felfüggesztve
  • Maurice74: Öröm olvasni, hogy nem csak én zabálok szart :) www.demonbonnie.hu/BlogM.php?oldal=Blog&BlogId=6 (2010.04.21. 06:37) Feketén-fehéren
  • matu: Az az igazság, hogy nulla perctől kezdve...Vagyis amikor még csak bent voltak a kutyák a kertben, ... (2010.01.05. 19:57) Gyerek, kutyák és egy macska
  • Dóri67: na igen :) (2009.11.10. 10:43) Elúszva
  • Opálgazdi: Úgy látszik, a kislány kutyákban alapból van egy jó adag anyai érzés ! Opálkában is megvan ez a go... (2009.08.14. 13:25) Chilike aggódik

Kamaszodás

2008.01.05. 20:09 :: matu






























Tulajdonképpen nem sokat változtam, amióta ez a fotó készült rólam, úgy 3-4 hónapos koromban. Talán csak szebb lettem. Kinőttem a kamaszodással járó összes kínt. Egyrészt nem szedek szét különböző tárgyakat, mint például botmixer, vagy papucs, nem viszem be az összes párnát az ágyamba, és még bepisilni/kakilni se szoktam volt. Konkrétan 4 hónapos voltam, amikor az az örömteli esemény következett be, hogy meghívták a gazdáimat Almádiba, és ott lehettem én is, és este együtt aludtunk, aztán annyira jó volt minden, hogy elfelejtettem bepisilni. Reggel hatkor apa kivitt brunyálni, és sitty-sutty: szobatiszta lettem! Azóta csak nagy ritkán történik baleset: ha mélyen alszom/vagy az ősök alszanak túl mélyen, és elfelejtenek felébredni a nyüszögésre/, vagy ha túl zsírosat eszem. Mostanában kezdünk rájönni arra,hogy nem bírom a szóját. A csirkehúst le szokták sütni olivaolajjal és szójaszósszal, hogy ne kelljen sózni - de nekem attól hasmenésem van. Az álllatorvosunk szerint én vagyok a hülye - de hát mit csináljak, ha nem bírom? Szegény apa hajnalonta szedegetheti a végeredményt. Így most simán lesüti nekem. Vagy tápot eszünk. Meg konzervet. Vagy levest. Nagyon szép a szőrünk, ezt mindanyiunk nevében állíthatom. Csodájára járnak. Én azt hiszem, hogy nagyon szép gyerekkorom volt: mindig velem volt valaki, sokat játszottunk, sétáltunk, úsztunk, jókat ettünk, és valahogy olyan volt az egész, mint egy nagy puha alom. Vagy álom.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://matuka.blog.hu/api/trackback/id/tr71286146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása