Matu

Ma az Internetet böngészve akadtam rá erre a kisfilmre...Azt hiszem, hogy a kertünkben leásott kiskád, a régi, kiszuperált gazdikád innentől kezdve nem minősül kutyaparadicsomi eszköznek. Ellenben egy ilyen kutyamedencével azt hiszem elégedettek lennénk Chilikével egyetemben. Hozzáteszem, hogy szerintem én is tudok így búvárkodni, csak még nem volt alkalmam kipróbálni...Katt!!!

Össznépi szülinapi pajti van nálunk: 30-án Chilikének volt a szülinapja, elsején meg Apának. Így azóta áll a bál minálunk, és bár nekem csak júniusban lesz a születésnapom, azért én is kaptam mindenféle ajándékot:-))
















Volt darált marhahúsból készült torta egy szál gyertyával.

Én ugyan gyertyát nem kaptam, de darált
húsból kistortát - azt igen...




















Volt még aztán gumicsont, de azt csak Chilike kapott, szép pirosat.














Azért biztos, ami biztos, én megmutattam, hogy hogyan kell vele játszani. Csak kicsit vettem el, és aztán begyűjtöttem még a rózsaszín lasztimat is, és így vonultam nagy peckesen körbe- körbe, amíg rám nem szóltak...

De én csak nem akartam odaadni...






























Ekkor jött a trükk: elterelő hadművelet: rostélyos ajándék labradoroknak.
Na jó. Megyek.























Úristen, de szép...Melyik lesz az enyém????























Ez lett az enyém...























Ez meg az ünnepeltté...aztán már csak néztem ki a fejemből...
Fárasztó nap volt.

                                                                                                                





















Alig várom, hogy nekem is szülinapi pajtim legyen...

Na, hát ilyen az, amikor egy labrador boldog. Vagyis két labrador. Chilikével reggelente itt szoktunk tombolni, ez a mi kis partszakaszunk a  Dunán. Anya készítette a felvételt a mobiljával, ami meg is látszik, de szerintem azért a lényeg kivehető. Kissé ugyan egysíkú a szórakozásunk: körbefutás, labda után ugrás, pancsolás, kergetőzés, labda, úszás, stb..
Mi mindenesetre elképzelni sem tudnánk enélkül a reggeleinket - és szerintem minden labradornak ezt kellene csinálnia, vagy ha ezt nem lehet, akkor legalább valami medencébe ugrálhasson mindennap rogyásig! Éjáj úgy élvezem én a strandot...vagy mi. Amúgy nem tudok énekelni, eléggé fa hangom van. De nagyokat tudok csobbanni helyette - nézzétek!

Hát így alszunk
mi, miközben
tévét néznek
a gazdik...

Már-már olyan,
mintha jók lennénk,
pedig ilyenkor
szoktuk kiagyalni a
sok rosszaságot,
amivel reggel az
új napot elkezdjük.


Én például már éjszaka elkezdem rágni az új ágytakarómat, az tuti. Mert olyan új
szaga meg kinézete van, be kell avatni, hogy úgymondjam...

Ma elmentünk egy labradoros találkozóra, és mivel Dunakeszire lett meghirdetve, ezért kétszer is kompoznunk kellett. Így utaztunk Horányból Chilikével:

Végül nem kötöttünk ki eredeti célunknál, mert a labradoros találkozóra kicsit hamarabb odaértünk, és amikor Anyáék meglátták, hogy két Sapi-klón adjusztál egy szegény sárga labradort, úgy döntöttek, hogy nekem ( ? ) nincs szükségem
egy újabb csetepatéra, éppen eléggé meg vagyok zakkanva így is, és már fordultak is vissza...
De sebaj, mert kárpótlásul elvittek minket az igazi kutyaparadicsomba, a kedvenc helyünkre, és ott szétbotoztuk az agyunkat, meg széttomboltuk magunkat a kiáradt Dunában. A többit meg meséljék el a képek!

















Ilyen nagyon tudok koncentrálni, amikor várom, hogy dobják már el végre azt a nyavalyás botomat!!!!!