Végül nem kötöttünk ki eredeti célunknál, mert a labradoros találkozóra kicsit hamarabb odaértünk, és amikor Anyáék meglátták, hogy két Sapi-klón adjusztál egy szegény sárga labradort, úgy döntöttek, hogy nekem ( ? ) nincs szükségemegy újabb csetepatéra, éppen eléggé meg vagyok zakkanva így is, és már fordultak is vissza...
De sebaj, mert kárpótlásul elvittek minket az igazi kutyaparadicsomba, a kedvenc helyünkre, és ott szétbotoztuk az agyunkat, meg széttomboltuk magunkat a kiáradt Dunában. A többit meg meséljék el a képek!
Ilyen nagyon tudok koncentrálni, amikor várom, hogy dobják már el végre azt a nyavalyás botomat!!!!!
