Matu

Matu köszöni a jókívánságokat! Ma már muszáj volt egy kicsit fürdeni, mert dög meleg volt kora reggel is...meg különben is, hat lóval sem lehetett volna megállítani. Olyan finom Duna szagot hozott a szél...

A hotspotot most naponta többször is kezeljük, kifejezetten erre a célra szolgáló krémmel. Egyelőre úgy tűnik, hogy nincs túl nagy változás, viszket, ronda, és kezd sárgulni a teteje - szóval nem részletezem.
Ma lomtalanítás van nálunk, ami azért jó, mert egy csomó fölösleges cucctól megszabadulhatunk. Többek közt a pincéből is fel lehetett hordani a szemetet. Én ugyan nem hordtam, csak fentről bámultam lefele, mert valamilyen oknál fogva rettegek a mélységtől. No nem minden mélységtől, de ahová lépcső vezet, attól kifejezetten.  Nem merek lemenni a pincelépcsőn, és  nem merek lemenni  a Duna-parton a vízállás-jelző lépcsőn sem. Fogalmam sincs, hogy miért, talán mert kiskoromban egyszer legurultam?
Lépcsős képet nem tudtam ide varázsolni, mert ahhoz ugye kéne a fotó rólam a lépcső tetején, az meg nincs, mivel a közelébe se megyek...

 



















De az ott bent, az Johnny Weismüller, az én vagyok:-))
A térdig érő vízben meg a gyáva Chilike - ő meg a vízbe nem mer bejönni-
hát labrador az ilyen?

Ez a labradorok réme: a HOTSPOT. Azaz nedvedző folt. Olyan, mint egy gennyes
ekcéma, mint egy gombás fertőzés - baromira ronda. És viszket, mint a veszedelem. Hogyan kezdődött? Így:


























A nyakamon jött elő, egy bűzös, ragacsos folt képében. Eleinte nem tudtuk,
miért van olyan szagom, mint egy utcakutyának, de aztán kiderült, hogy emiatt:
hotspot.
Nyaranként  ez az átok sújt bennünket, labradorokat...no nem mindegyikőnket,
de nálunk eddig az összes fiú ettől szenvedett. A lányokat nem annyira szereti ez a betegség...őket az ivartalanítás úgyis jobban sújtja.
Az okok? Lehet bolhanyál allergia, lehet a víz, ami nem tud elpárologni a vastag
aljszőrzet miatt, és ehhez még csak Duna-part sem kell, elég, ha az ember kutyája
igazi labrador módjára bambán szlopál a táljából, persze nem nyeli le a vizet, hanem végigcsurgatja az állán, majd a nyakán, végül a lakáson - és máris kész a baj.
Bolhából elég egyetlen darab is, amit persze a drágalátos macskák házhoz hordanak,
vízből meg egy itatótálkányi.



































Most tehát szárazon kell játszanunk Chilikével jó pár napig...Nem lehet fürdeni...





























Haverokat a Dunába bedönteni...






















Labdát is, és botot is mind begyűjteni..























Csak botozni, botozni a szárazföldön, és várni, amíg elmúlik a :
HOTSPOT!




























Kaptam ma szurit, szteroidosat, mert a dokink szerint jó lenne, ha
nem kaparnám el a sebet még jobban, és nem fertőződne el. Aztán
mindenféle hűsítő habot és krémet kaptam, amitől jó szagom is lett.
Így most végre együtt tévézhetek a családommal, és nem pattan
fel mindenki fintorogva, hogy: Matu!! Iszonyú büdös vagy!!!!

Egyszer meglátogatott minket az apám gazdija, aki egyben felelős is értem, már úgy értem, hogy genetikailag, és nagyon boldogan mondta Apáéknak, hogy szép magasan tűzött farkam van. Ezt azóta sem értjük, hogy mit jelent. De minden alkalommal, amikor meg akarnak dícsérni viccesen, azt mondják, hogy magasan tűzött farok vagyok...
Nem tudom...miért, más kutyáknak a segge alatt nő a farkuk???

Csicsó, miközben nyitott szemmel az igazak álmát alussza, úgy kint felejti a nyelvét, hogy ébredés után sem tudja visszahúzni a szájába...nagyon vicces látvány volt.

Mostanában nem volt kedvem írni sem, mert a szülők elhúztak Rovinjba valami hülye filmes szerződést aláírni, és bár az utolsó pillanatig azt mondták, hogy minket is visznek, végül itthon hagytak bennünket egyszál magunkban!!! Na jó, nem teljesen, mert itt volt Szilvi, a kutya-szitter, meg a nagymamáék, de azért az mégsem ugyanaz...Apa ugyan próbálkozott, hogy mi is nyugodtan mehetünk, nincs azzal semmi baj, de végül beadta a derekát Anya néma szuggerálásának, és az itthonhagyás mellett döntött. Állítólag azért, mert hosszú és meleg lett volna az út, meg ki tudja, hogy milyen szállást találnak, ahova kutyát is lehet vinni...hát nem mindegy, kérdem én??? Sok jó kutya kis helyen is elfér. Úgyhogy most büntetésben vannak, és nem szólok hozzájuk, mióta megjöttek. Csak némán, szemrehányó tekintettel fogom a lábukat, amikor csak lehet, hogy nehogy megint elszökjenek...

















Szerződést írnak alá...ha-ha-ha...