Vészesen közeleg a karácsony, és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy hangosan gondolkodjak el egy engem nagyon izgató kérdésen. A napokban többen is telefonáltak mindenféle ismerősök, hogy a legnagyobb, legjobb, legmegfelelőbb karácsonyi ajándéknak egy kiskutyát tartanak gyerekük számára. Ráadásul, mi sem természetesebb, mint hogy a reklámokban is látott, nagyon édes, nagyon szép sárga színű labradort, vagy éppen golden retrievert tartanák a legmegfelelőbbnek. Persze a feket, mint én is, nem annyira divatos...szerencsére. Mert így legalább én a megfelelő helyre kerültem a megfelelő pillanatban. A gazdámék két hónapig csak velem, meg Dundikával foglalkoztak...felejthetetlen időszak volt! Még ma is visszasírom...
Nem tudnánk valahol egy olcsó kölyköt? Nem kell, hogy törzskönyve legyen. Csak fajtatiszta legyen, ez a fontos, és lehetőleg olcsó. Na, ilyenkor szokott nekem az agyam bedurranni. Hosszasan ecsetelem először is, hogy mit jelent az, ha az ember Szenteste beállít egy kiskutyával. Lőttek az ünnepnek. Merthogy a kiskutya persze leuralja a terepet - mi mást is tehetne szerencsétlen? Most hozták el a mamájától, a tesóitól, egyetlen embert sem ismer, kilátástalan minden - hát ilyenkor minden kiskutya kiborul. Van, aki azonnal bealszik, mert akkora stressz érte, van aki hány, vagy csak simán bepisil, bekakil. Akárhogy is nézzük, egyik eset sem való az ünnepi alkalomhoz. Hiszen ettől a perctől kezdve valakinek csak és kizárólag arra lesz ereje, hogy a kölyökre figyeljen, és igyekezzen hárítani a károkat...
Ezek után persze áttérek a kicsit szofisztikáltabb mondanivalómra: mi fán terem egy "olcsó kutyát tessék! - tenyésztőtől" vásárolt kölyökkutya. Az biztos, hogy ha törzskönyv nélkül adja oda a kiskutyát, és ráadásul úgy, hogy a kölyök még szopik, és nincsen meg az alapvető orvosi ellátása sem, akkor nagyon nagy hibát követ el megvásárlásával a leendő gazda. Ráadásul meglehetősen nag költségekbe verheti magát a későbbiekben, ha egy nem megfelelően oltott kiskutyát visz haza. Aki próbált már megmenteni parvós, vagy szopornyicás kölyköt, tudja, hogy miről beszélek.
Felmerül az a kérdés is bennem, hogy az ünnepek alatt beszerezett kiskutya mit fog csinálni a vendégeskedések hosszú ideje alatt? Viszik magukkal az új szerzeményt mindenhova, vagy bezárják a fürdőszobába/konyhába, ahol egyedül ronthat-bonthat, sírhat, ríhat? Egyik sem túl szerencsés megoldás. Hiszen ha vendégségbe megyünk, akkor a vadonatúj családtag még nem fog tudni olyan szépen viselkedni, mint a nagykutyák. Bepisil, bekakil, nyűgös lesz, mert nincs helye. Ez meglehetősen ünneprontó mind a vendéglátóknak, mind a családnak. És akkor még arról nem is beszélek, hogy a kiskutya hogyan érzi magát egy ilyen helyzetben. Túlnyomó többségük egy kiadós hányással szokta kifejezni a véleményét a dolgokról. Egy valaki lesz, aki hihetetlen gyorsasággal kezd majd el mással foglalkozni, mint négylábú, élő ajándékával: és ez nem más, mint maga a gyerek. Aki a kutyát kapta. De miért is?
Végezetűl csak annyit szeretnék mondani, hogy a menhelyi kutya éppen olyan csodálatos társ tud lenni (ha nem csodálatosabb), mint a fajtatiszta kölyökkutya. Jelenleg az Illatos úti telep van tele megunt, kidobott, sérült, elhagyott állatokkal. Ami azt jelenti, hogy ha újabb kutyát ad le kedves gazdája, a helyhiány miatt valakit el kell altatni. Csodálatos kisugárzású, szomorú szemű, csendes kuyták várják sorukat...
Mielőtt kutyát veszel 'olcsón' - kérlek nézd végig a fotóikat!
www.illatosut.hu
In The Doghouse