Matu

A Duna jege betapasztotta azt a kis öblöt, ami a Pap-szigetet összeköti a Hajóállomással. Így aztán igazi felfedező körutat tettünk tegnap reggel, magunkkal vittük szegény Swarczit is. Azért szegény, mert az elmúlt napokban alig-alig sétált velünk. Meg egyedül se nagyon - ha mégis, akkor meg pórázon. Így aztán tombolda volt a jég hátán - nagyon szép volt, nagyon élveztük...

A szomszédunkban lakik egy malamut és egy boxer. Pár napja nem láttuk a boxert, és már kezdtünk aggódni, hogy tán csak nem ment át a Szivárványhídon? De szerencsére nem, csak, mint megtudtuk, hideg volt neki, ezért az orrát sem dugta ki a kutyaházból. Hát nem tudom, hogy egy ilyen rövid szőrű kutyának mennyire tesz jót ez az időjárás - mi mindenestre a bentlétre szavazunk. Jó, persze, vannak vis major esetek, amikor a gazdik dolgoznak és kint kell lenni a kertben - de az esetek túlnyomó többségében bent horpasztunk a konyhában. Különben is, nekem fáj a lábam.

Most akadtunk rá ezekre a régi képekre Lunáról, a menyasszonyomról. Ezt persze Csilike nem tudja, de nem is kell tudnia - hiszen még azelőtt lett a menyasszonyom, hogy ő egyáltalán megszületett. Majdnem egyidősek vagyunk, csak pár nap van köztünk - és én vagyok az idősebb:-)) Régóta nem találkoztunk, de mivel annyira szép kislány, ezért mindenképpen fel akartam tölteni a képeit, hogy más is gyönyörködhessen benne.

Karácsonyi kiskutya ügyben sajnos hiába koptattam a tollat, nem jártam eredménnyel. Legalábbis nagyon úgy tűnik - kettőből kettő megvette a kinézett kiskutyát magának, majd szóról-szóra ugyanaz lezajlott Szenteste, mint ahogy azt leírtam. Az egyik versenyző egy francia bulldog fiú lett, a másik egy labrador fiú, persze sárga...Mindkét ebet vidékről vették, olcsón persze, és törzskönyv nélkül persze. És még örültek annak is, hogy már csak az az egy kiskutya volt, akit elvihettek utolsónak! Hát nem nagyszerű?

Majd hazaérvén átnyújtották a minden ízében reszkető ( na jó, csak a kis bulldog reszketett! ) jószágot a boldog kisgazdinak, és kezdetét vette a jólismert forgatókönyv. Hányás, szarás, nyüszítés, kaparás. Nem ismétlem önmagam. Majd miután kiörömködte magát mindenki az új kiskutya láttán, berakták szegényt a szuterénba, hogy a felnőttek nyugodtan tudjanak vacsorázni. Mit csinált a kiskutya? Ordított. Naná. Elszakították a mamájától, bevágták egy autóba ( amit persze telehányt ), majd vadidegenek nyomorgatták, és mikor végre elcsendesedtek, bezárták  a legtávolabbi helyiségbe. Hogy ha sírna esetleg, akkor ne hallják...Persze úgyis hallják.

Ez a kiskutya azóta is ott lakik, futó- és lépcsőzőgépek mellett, egy kis kosárka a szűkebb otthona, és a játékhegyek. Reggel oda zárják be, este onnan veszik ki pár órára, amikoris hazaér a gyerek. Aki azért kapta, mint megtudtam, mert olyan depressziós mostanában.

Mostmár ketten lesznek azok. Hurrá.