Igaz, hogy ez most nem szervesen kapcsolódik a labradorokhoz, vagy a kutyákhoz, de annyiban mindenképpen, hogy a gazdiknak ez a másik szívügye - a kutyákon kívül. Ezért most mi is segítünk nekik, hogy minél több emberhez eljusson a kérésük!
Segíts, hogy segíthessünk!
Kérünk mindenkit, aki érintett, aki nem, aki ismeri az eddigi évek heroikus munkáját, és aki még nem, aki empatikus és fogékony a bajba jutottak iránt, akinek van gyereke és akinek nincsen, aki anyuka, apuka testvér, nagyszülő, rokon vagy barát – egyszóval mindenki segítségét várjuk egy telefonhívás erejéig, hogy kibővíthessük a Démétér Házat!
A házat, ami az otthon szigete azoknak a családoknak, akiknek a gyereke onkológiai betegségben szenved, akinek csontvelő-átültetésre van szüksége, és aki emiatt hónapokat, olykor éveket kénytelen kórházi környezetben eltölteni!
Szükségük van az Önök támogatására, hiszen anélkül semmi sem lehetséges! Szükség van arra, hogy mindnyájan felemeljük a telefont, és beüssük a 1771-es számot, akár többször is, mert december 10.és 16. között minden egyes fillér a Magyar Telekom és TV2 jóvoltából hozzánk érkezik!
Építkeznünk kell, mert évről évre nő a leukémiás és egyéb rosszindulatú vérképzőszervi megbetegedésben szenvedő, és kezelésre váró gyerekek száma a budapesti Szent László Kórházban!
Nekünk pedig nem szabad, nem lehet meghátrálni a növekvő terhek elől! A föld alól is, de ágyat kell biztosítanunk a gyerekek szüleinek, családtagjainak, hogy amíg megvívják életük legnagyobb küzdelmét a gyerekek az osztályon, addig egymás mellett lehessenek! Biztonságos környezetet kell biztosítanunk az immunrendszerüket éppen újjáépítő kis betegeknek, hogyha végre elhagyhatják a sterilszobát, legyen egy hely, ami csak rájuk vár, és olyan, mintha a saját otthonukba költöznének haza! Ahol nem kell folyamatos aggodalommal átvészelni a napokat – hiszen a csontvelő-transzplantációs osztály csak pár lépésre van!
Mi minden nap találkozunk azokkal a családokkal, akik könnyeiket nyelve köszönő szavaikat próbálják megfogalmazni, mert: ha nem lenne a ház, egyikük sem tudja, mihez kezdene…
Hova menne, mert nincs Budapesten rokona, aki befogadná hónapokra, mert nincs pénze szállodára, albérletre, mert nincs pénze arra, hogy naponta sok kilométert autózzon, mert nincs pénze minden nap vonatjegyre, mert a család nem tud már több pénzt kölcsönkérni, mert…lehetne folytatni a sort a végtelenségig, hogy miért ez az egyik legnagyobb segítség, amit csak nyújthatunk ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek.
A lényeg csak ennyi: hogy együtt lehessenek.
Önöknek
Kérjük Önöket, hogy segítsenek.
1771
