Eljött az ideje, hogy közös sétára ragadtassuk magunkat Flemivel, aki egy baráti család általunk közvetített kutyája. Természetesen labrador. És fekete. És fiú. (Volt szegény) Én már találkoztam vele régebben, amikor azzal a csajjal sétált, aki aztán megvált tőle - de Chilike még nem. Flemi meg nem ismerte azt a helyet, ami a mi Szent Sétahelyünk, vagyis a Szentedrei-sziget egyik paradicsomi partszakasza. Úgyhogy múlt hétvégén eljött az a nap, amikor még épp a szakadó eső előtt sikerült áthúznunk a túloldalra!
Chilike és Flemi egy darabig szélesre tátott szájjal kergették egymást, és végre egyszer valaki nem hagyta, hogy a kisasszony állandóan belecsípjen a seggébe, hanem perdült-fordult, és ő is visszacsípett Csicsó hátsó felébe! Nagyon bírtam! Én addig begyűjtöttem néhány botot, meg persze a lasztimat és néha közéjük rontottam, jól kupán vágtam mindkettőjüket a bottal, és aztán arrébb poroszkáltam!
Itt éppen fogalmam sincs, hogy hol hagytam el a játékaimat, és mint egy elmebeteg (sic!) rohangászok össze-vissza...néha aggódok magamért egy kicsit.
Itt meg éppen azt láthatjuk, amint Flemi beleharap Chilike hátsójába:-))
Kicsit lehűtik a kedélyeket, nekem újra megvan minden cuccom...
Toldi Miklós Matu
És végül idilli bóklászás Diával, Flemi kisgazdájával...
