Nekünk az utóbbi időkben szinte semmire sincs időnk, tulajdonképpen csak a reggeli sétákra visszük el a gazdáinkat, aztán már rohanunk is dolgozni...Ezért ma kivételesen örömteli esemény volt, hogy áthúztunk reggel a szokásos sétahelyünkre, a Szentendrei-szigetre. Gyönyörű reggeli napsütésben pompázott Duna, a kikericsek még mindig virítottak, és ha nem kellett volna hazajönni ismét dolgozni, szívesen ottmaradtunk volna. Akár örökre is.
Nem vagyok háromlábú, csak nagyon koncentrálok. Hogy mire? Lásd alább...
Nanaá, hogy nem a gazdimra, hanem a rózsaszín lasztira. Kit érdekel a sok szép virág,
szagolgatni való fű, bucka, amit lepisilhetnék?! Ha egyszer kataton valaki...
