Éljenek a kétévesek ! És a fagyitorta ! (Mi is szeretjük, mindannyian, de Opálnak sajnos hamar megfájdul tőle a torka, így ő csak féligmeddig összeolvadva eheti, de sebaj, mert úgy is finom)
Hogy van a hotspot ?

Köszönjük a jókívánságokat! Remélem, nevemhez hűen matuzsálemi kort fogok megélni:-))
A hotspot javul, és a szőr is kezd visszanőni, meg az egész látvány összességében sokkal jobb! És a szőrtüszőatkával mi van? Hogy van Opál szeme környéke? Látta végül doki?

Látta doki, ma délután végre eljutottunk a rendelőbe. Első tippje szőrtüszőgyulladás. Szerinte nem atka, mert az gyorsan terjedne és viszketne,és nem ia allergia, mert akkor nedvezne a folt, ez a folt viszont pont akkora és olyan, mint volt és nem próbálja vakarni ( a szemöldökét is tudná, ha akarná - a mancsaival, úgy, ahogy néha az orrát szokta, vagy hozzádörgölné a képét valamihez, de ezek egyikét sem csinálja és nem is ideges, így gondolom, hogy nem viszket neki ... ) Betadinnal kezelgessem , ez volt a tanács. 1 hét múlva megyünk Lyme-kór elleni oltásra, akkor megnézi megint a dokibácsi. Remélem, hogy addigra elmúlik.
Örülök, hogy a hotspot ilyen jól és gyorsan gyógyul !

Mi is, hogy az a fránya folt csak egy szőrtüsző gyulladás! Nem láthatnánk Opált valahol egy honlapon? Csak hogy személyesebb lehessen a róla kialakult kép.

Hát, az iwiw-en az én oldalamon van róla néhány kép ... Ha iwiweztek, keressetek engem, Nagy Emese, Gödöllő. Ha nem, akkor küldjetek e-mail címet, oda tudok küldeni Opálról fotót. Ő is fekete egyébként !!

Ja, és még ennyit: Opál is labrador ( ! hogy mik vannak ! ), kiscsaj, 2 éves volt május 8.-án. Mindkét könyöke diszpláziás, tavaly nyáron meg kellett műteni mindkét lábát, így végül arra jutottam, hogy ivartalaníttatom, mert így nem szabad kiskutyázni vele. A kiskuty dologban egyébként sem voltam biztos, anélkül semmiképp sem vágtunk volna bele, hogy előtte kiállításokon meg ne méressük a leányt, és utána is csak akkor és úgy, ha nagyon jók az eredményei és úgy, hogy a tenyésztő segítségét, véleményét kikérjük. A diszplázia azonban közbeszólt, így letettünk a kiállításos ambíciókról, de mindezt nem érzem veszteségnek. Lényeg, hogy Opál jól legyen. Mi így is nagyon szeretjük. Sőt. Egyébként egész jól van, csak nagyon nyirkos, hideg időben és extra terhelések után fáj kicsit a lába, ilyenkor kap gyógyszert és pihentetem. Már egészen belejöttünk, tudjuk, mikor mi a teendő vele. Nagyon játékos, imád labdázni, rohangálni, minden más kutyát szeret és nagyon okos, könnyen tanul. Mindenhova visszük magunkkal, tavaly nyáron még Csehországba is jött velünk. Szóval, így élünk mi !

Sajnos nem jártunk sikerrel az iwiw-en, így örülnénk, ha kaphatnánk egy-két fotót Opálról, akinek már a neve is gyönyörű...Sajnáljuk nagyon ezt a diszplázia cuccot - nem is értjük, hogy hogyan lehetséges ez? Hiszen tenyésztőtől van, gondolom. Bár az sem teljes garancia, de azért legalább lehet tudni, hogy az ősöknél mi volt a pálya. Mindkét láb - az nagyon durva! Meg is őrülnék, ha ez velünk történt volna. Én egyébként is katasztrofálisan viselem, ha bármi bajuk van az állatainknak - a diszplázia szűrés még idén nyáron nekünk is hátravan...De remélem, hogy nem lesz semmi baj. Látszatra tök egészségesek mindketten. Szerkezetileg:-)) A kiskutya dologról. Nekem hosszú, hosszú évekbe telt, míg meggyőztem magamat, hogy a tenyésztés is csak egy szakma. Aki ezt csinálja, az ennek szenteli az életét, és komoly évtizedekre visszanyúló tapasztalata van. Tudja, hogy hogyan lehet a legtökéletesebbet megalkotni két kutya párosításából. Én ezt nem tudnám, és az életemet is javarészt másfajta elhivatottság tölti ki/be, a kutyáink pedig a tökéletes feltöltődést, harmóniát jelentik az életünkben. Bármennyire is hiszem, hogy Matut minimum klónozni kellene, mert olyan csodálatos a személyisége - nem fogom szaporítani/tenyészteni mégse. És van ennek egy másik oldala is kb. 20 éve vannak kutyáim, és hálás vagyok, amiért megismerhettem őket. Mindegyik más volt, mindegyik fantasztikus személyiség, és amikor elmennek, a mérhetetlen fájdalmat csillapítja az új, őket követő családtag megismerésének izgalma. Ha tehetném, minden kutyát hazahoznék a rescue-soktól, és csak ülnék és figyelnék és gyönyörködnék egész nap bennük...

A tenyésztés szerintem is nagyon komoly dolog, és ahogy írtam, én sem vágtam volna bele csak úgy magamtól, hanem kizárólag Opál tenyésztőjének a segítségével. Ő ugyanis már nagyon régóta tenyészt, kifejezetten vakvezető kutya képzéssel foglalkozik és a saját tenyésztésű almokból válogat erre a feladatra. Azokat a kiskutyákat, akik valami miatt nem alkalmasak vakvezetni (pl Opál az ugatós természetét 5 hónapos korára sem nőtte ki, az én szerencsémre !! :), értékesíti. Ha, tegyük fel, Opálnak lettek volna vakvezetésre alkalmas kölkei, akkor a tenyésztő őket is bevette volna a programba. Aztán jött ez a dp, ami persze keresztülhúzta az elképzeléseket, de ahogy írtam, ezt annyira nem is bánom, mert még csak a gondolat szintjén foglalkoztam vele, és könnyen lehet, hogy akkor sem vágtam volna bele, ha történetesen Opálnak minden lába tökéletes lett volna.
A dp egyébként azért is jött váratlanul, mert az összes felmenő, több generációra is, szűrt és mentes mind könyök, mind csípő dp-re. Viszont még így is sajnos előfordul, hogy egy-egy alomban lesz dp-s kiskutya. Mi pont ezt fogtuk ki. Ráadásul rátett a hajlamra egy nagy lapáttal, hogy az ikerház szomszédunknak volt akkor 3 nagytestű kutyája, ezek közül egy németjuhász kan kamasz kölök irtó durván játszott Opállal, húzta-vonta, lelökte a lépcsőről, a szomszéd bácsi meg nem akarta, hogy kerítést tegyünk az udvarra... Amire meg tudtuk győzni a kerítés szükségességéről, Opálnak már oda voltak a könyökei. Na de mindegy, lényeg, hogy most jól van. Itt sertepertél mellettem, már beígértem neki a sétát ( és fürdés is lesz, a babati tóban, hurrá !, de ezt még nem tudja !) A könyökműtéteket és az ivartalanítást is nagyon jól viselte, gyorsan felépült, de senkinek nem kívánom ezt az egész tortúrát. Ne legyen a kutyáknak semmi bajuk, ezt kívánom mindenkinek !
A dp szűrésre hova viszitek majd a kutyukat ? Én Gödre szoktam vinni Opált a Profivet klinikára, ott a vezető orvos ortopéd specialista és tud mindenféle csuda rtg felvételeket csinálni. Sajnos mi is csak akkor bukkantunk rá, amikor már nagy volt a baj, addig itt Gödöllőn szerencsétlenkedtünk az állatorvossal.
Küldök Nektek szívesen képeket, írjátok meg a mail címeteket a nagyeme@gmail.com címemre és válaszban küldöm Opál fotóit.

Akkor tudom, hogy honnan van Opál:-))
Vagy csak tudni vélem. Ott tényleg nagyon jól érzik magukat a kutyák, és sok hálás gazdi hozzászólását olvastam a vendégkönyvben. Ezzel együtt nagyon sajnálom, mert ez óriási csapás érzelmileg. Tudom, milyen a műtött kutya...
Igen, mi is oda fogjuk vinni, már csak azért is, mert Matu valamiért úgy retteg az állatorvosnál, hogy hat lóval sem lehet bevontatni. Ott meg úgy tudom, hogy az altatást gázzal is végzik, így nem kell birkóznunk, amíg leborotválják, megszúrják a vénáját, stb. Általában Chilikével együtt visszük, mert az egy vagány, bátor kiscsaj, és ő az erősítés. Matunak egyébként semmi oka rá, hogy féljen, mert eddig csak a kötelező oltásait kapta meg, illetve egyszer volt torokgyulladása, és akkor bele akart nézni a doki a torkába. Ott elromlott minden...Az, hogy szétnyitják a száját, megfogják a nyelvét és kihúzzák...na az már sok volt. Azóta ellenség az állatorvos. De viszonzásképpen telehányta a rendelőjét. Hát így vagyunk mi a dokikkal.
Opál amúgy gyönyörű, és nagyon hasonlít a mi Chilikénkre! A tekintetük is egyforma! Igazán szerencse, hogy nem sínylette meg a beavatkozást és ilyen csillogó szemmel néz bele a világba! Majd teszünk fel képet a kisasszonyról is!