Matu

Most épp nagyon neki vagyok keseredve, mert az a helyzet, hogy Chili, akiről eddig azt hittem, hogy szeret, és én vagyok álmai pasija - megtámadott. De komolyan. Egyik pillanatról a másikra bekattant. Úgy nekem esett az egyik este, amikor épp a vacsira vártunk, hogy apának le kellett rugdosnia rólam. Mert hiába üvöltött rá, hogy mit csinál, nem tágított. Én meg annyira meg voltam döbbenve, hogy csak feküdtem a hátamon, és nem hittem a szememnek. Egy 10 hónapos kiscsaj konkrétan ledarált. Apáék hiába bíztattak, hogy nyugodtan verjem le, tépjem szét, rakjam helyre - én nem ilyen vagyok. Én nem tudom megharapni a másikat. És ezzel él most vissza ez a kis dög. Csak hogy tudjuk, kiről van szó:




























Apa azt mondta, hogy ha minden jól megy, március idusát Rovinjban töltik, és engem is elvisznek magukkal, hogy lássam a tengert, és hogy ne legyek olyan depressziós. Mert most eléggé ki vagyok borulva. Engem ez a konfliktus nagyon megvisel.  Esténként  is vágni lehet a feszültséget köztünk - nem fekszünk egymás mellé, nem rágunk egy labdát, és nem is nézünk egymásra. Szomorú. Ez mostmár mindig így marad??? Apa regisztrált egy nagyon híres kutyakiképző néni honlapján, valami Viktória a neve, és ott van egy fórum, ahová a kétségbeesett/tanácstalan gazdik írhatnak levelet. Kíváncsi vagyok, mit tanácsolnak majd velünk kapcsolatban...Szerintem azt, hogy engem most nagyon-nagyon kell szeretni, és rengeteg extra jutifalat és extra labdázás a gyógyszer kialakulófélben lévő depressziómra...