No, hát izgalmas napok vannak mögöttünk. Úgy néz ki, hogy forradalmasítottuk a macska-leukózis gyógykezelését. Olyan injekció-kúrát kapott a haverom, amit az embereknek adnak, amikor nincs fehérvérsejtjük egyáltalán. Igaz, hogy ezt még senki sem próbálta ki, de nevezhetjük fordított gyógyszerkísérletnek is: kivételesen az embereken tesztelték, és miután ott bevált, biztonsággal beadható az állatoknak is...Tyutyesz jól van, és mindent csinál, amit korábban: eszik, iszik, agyára megy mindenkinek - szóval megmarad. Most persze megszokta, hogy körülötte forog a világ, és ezért nehezen viseli, ha mondjuk nem marhalábszárat kap felkockázva, hanem csak a kedvenc tasakos kajáját - de majd visszaáll.
Visszatérve rám: amikor idekerültem, volt egy műanyám. Úgy hívtuk, hogy: Anya. Egy máshol szélfogóként használatos barna dakszli, hatalmas fülekkel. Így ha magányosnak éreztem magamat, csak hozzábújtam, vagy ha játszani támadt kedvem, és Dina nem volt hajlandó beszállni, akkor Anyát kaptam el, és jól meggyepáltam. Aztán 4 hónapos korom környékén elvették tőlem, mert azt mondták, belepirulnak abba, hogy mit művelek az addigra műnőnek keresztelt műanyámmal. Pedig én nem csináltam semmi rosszat, csak néhány önkéntelen mozdulat magával ragadott, és letepertem, magam alá gyűrtem, és...
.jpg)
