Kérdeztem, hogy ez mit jelent. Hát azt, hogy mostmár nem fogok olyan szagot árasztani magamból, mint egy kis csecsemő kutya, akit minden felnőtt kan kutya meg akar b....ni, hanem már nekem is olyan lesz a szagom, mint nekik. Ennek nagyon örültem, mert van egy ír szetter kutya, aki ahányszor csak meglát, mindig maga alá gyűr, és nagyon csúnyán viselkedik...Egyszer anya elvitt sétálni a Dundikával, és visszafelé ránk rontott a parkban ez az elmebeteg kutya, és se szó, se beszéd, rámugrott. Anya nézte, hogy hol van a gazdája - persze nem volt sehol, - és akkor elkezdte húzni, vonni, ütni, rúgni, de hiába, rá se hederített. Én meg ott vonyítottam alatta, és azt hittem, itt a vég, amikor váratlanul megjelent apa, aki először csak nevetett rajtunk, de aztán látta, hogy komoly a baj, és ő is beszállt a balhéba. Nyakánál fogva lerángatta rólam azt a szemetet, és a flexi-pórázzal kezdte el jobb belátásra bírni: nagyokat koppant a vörös ördög fején. Dundika persze nem segített, hanem kajánul röhögött rajtam...
Szóval, mostmár nem kell félnem. Hogy kipróbáljam, valóban működik-e az új illat, először Vahurnak mentem neki - annak apropóján, hogy elvette a labdámat. Vagy a botomat? Már nem emlékszem, de arra igen, hogy én győztem. Nagyon félelmetes voltam...
