Matu

Tulajdonképpen soha semmi baj nem volt velem kiskoromban, azt leszámítva, hogy éjszakánként muszáj volt elfoglalnom magamat valamivel. Ezért általában elloptam valamit: vagy egy konyharuhát, vagy egy felelőtlenül előlhagyott cipőt, vagy épp egy botmixert. És akkor nekiálltam nyunyuzni, vagyis addig rágtam, szopogattam, huzogattam, szeretgettem a fenti tárgyakat, amíg sok kis apró tárgy nem lett belőlük. De ezt leszámítva igazán megbízhatóan teljesítettem. A kertet egyáltalán nem bántottam, csak akkor nyúltam növényhez, amikor azt láttam, hogy anya is kertészkedik, elültet meg kihúz mindenféle dolgokat, és amikor végzett, besegítettem neki. De ennyi. A kedvenc pünkösdi rózsa bokrukat sem én rágtam miszlikre, hanem a vénségére megőrült Dundika, aki alá akarta eldugni a csontját. Most miatta nem kapunk ilyen ajándékokat...Pedig én ilyen jó vagyok, csak ledőlök és már alszom is, és meg sem mozdulok!