Matu

Ami nem megy, az nem megy.

Be kell vallanom, hogy a Kis Izé melletti munka és egyéb elfoglaltságaim egyszerűen összeegyeztethetetlenek. Úgyhogy fájó szívvel bár, de berekesztem a blogírást, mert így csak az állandó nyomasztó tudat lebeg a fejem felett, hogy írni kéne, de nincs mikor.

Ha kicsit lazább lesz az élet, akkor visszatérek a napi beszámolókhoz, de most elköszönök.

Pá.

Matu

Chili

Chilike, aki épp a PHD-jét írja, a téma: hogyan találjunk ehető szart a 30 centis hóréteg alatt? 

Matu orra nem a szarkutatástól jeges, hanem...

Hanem a mindenhol fellelhető rózsaszín lasztitól...

Ma majdnem baj lett.

Pár hete a gazdik arról beszélgettek, hogy milyen borzasztó halál lehet, amikor valakinek a kutyája alatt beszakad a jég, és nem tud partra evickélni, emiatt a gazdi utánamegy, hogy kimentse, ami sikerül is, de ő meg szépen vízbefullad...

Na hát ma reggel majdnem ez történt velünk is, de szerencsére senki sem hagyta ott a fogát. Szokásos tombolásunk helyszínén voltunk, lent a parton - és a partszegélyt immár több méter széles jég borította. A gazdik a kis Izével a hátukon álltak, és figyeltek minket, főleg Chilikét, mivel ő akart állandóan a jégre csúszni. Nagy nehezen megértette, hogy nem szabad. Ekkor a gazdik óvatlanul egy föl-le bukkanó kiskacsát kezdtek el nézni, én meg gondoltam, hogy kihasználom a figyelemszünetet, és gyorsan begázolok valami botot kirángatni a vízből. ( Mert a lasztimat otthon kellett hagynom a hóviszonyok miatt ) Ekkor történt a baj: beszakadt alattam a jég. Ráadásul pont ott, ahol a legmélyebb a víz, és a legerősebb a sodrás...

Persze kicsit megijedtem, amikor hiába próbáltam meg a karmaimat beakasztva kikecmeregni a vízből, és azt hiszem, kicsit nyüszögtem is. Ekkor a gazdik elkezdtek kiabálni, hogy milyen hülye vagyok, meg hogy ez nem lehet igaz, hogy egy pillanatra sem vehetik le a szemüket rólunk, meg hogy azonnal menjelk ki! Jó vicc.

Mentem volna én, ha tudtam volna. Ekkor talán ők is rájöttek, hogy nem rajtam múlik a dolog, mert Apa nekiállt levetkőzni. Mikor a mobilját is átadta megőrzésre Anyának, akkor négykézlábra ereszkedett, és óvatosan elkezdett a jége felém kúszni. Én persze ettől még jobban bepánikoltam-mert mi lesz akkor, ha beszakad alatta a jég, és amiatt is én kapok??? Még jobban nyűszítettem. 

Apa alatt megreccsent a jég. Kicsit beljebb süppedt a vízben, de nem merült el. Én nem tudtam még mindig kimászni. Ekkor visszatolatott a partra egy nagydarab ágért, mondván, hogy megpróbálja a jég felém eső részét megtörni,  hogy ki tudjak csúszni.

Ekkor Anya mondta neki, hogy hülye vagy, akkor alattad is beszakad a jég, én meg gyerkekkel a hátamon hogy húzzalak ki? Ám Apa rendületlenül kúszott a jégen felém. Anya ekkor megindult fölfelé a patak és a Duna torkolatához, közben folyamatosan bíztatott, hogy ússzak, és hogy menjek még. Én ott hagytam szegény jégen vergődő apát, aki addigra már csurom vizes lett, és mentem a hívó szó után. Némi teperés után ki is jutottam a menekülés földjére - és boldogan ugrottam mindenkinek a nyakába! Összeszedtük  kockára fagyott Apukámat is, akitő egy nagy sallert kaptam a viszontlátás örömére, majd hazabattyogtunk.

Mindenesetre megérte az izgalom, mert azóta is bent döglök, és a bundámat szárítom. Holnap újra megpróbálom...

Addig is próbálok rá magyarázatot találni, hogy Apa miért gondolta azt, hogy én nem tudok kiúszni magamtól a partra, és miért akart utánam jönni? Gazdik: bízzatok a kutyáitokban! Ki fognak úszni!!!

Igen, ilyen vidám az élet:

egy kisbaba, aki az élre tört, hátul meg szegény nyomoroncok:

egy Csicsó labilány, egy Tyutyesz, aki macska és én, Matu...