HTML

Matu

Gondoltam, ha már ennyire népszerű fajta lettünk, talán nem ártana, ha kicsit jobban megismernék a leendő gazdik, mi fán terem a labrador. Első kézből származó infó labradorimádóknak.

Friss topikok

  • Opálgazdi: Kedves Matu! Azért remélem, nem maradsz távol túl sokáig! Már így is hiányoltuk a bejegyzéseidet ... (2010.07.16. 06:57) Ideiglenesen felfüggesztve
  • Maurice74: Öröm olvasni, hogy nem csak én zabálok szart :) www.demonbonnie.hu/BlogM.php?oldal=Blog&BlogId=6 (2010.04.21. 06:37) Feketén-fehéren
  • matu: Az az igazság, hogy nulla perctől kezdve...Vagyis amikor még csak bent voltak a kutyák a kertben, ... (2010.01.05. 19:57) Gyerek, kutyák és egy macska
  • Dóri67: na igen :) (2009.11.10. 10:43) Elúszva
  • Opálgazdi: Úgy látszik, a kislány kutyákban alapból van egy jó adag anyai érzés ! Opálkában is megvan ez a go... (2009.08.14. 13:25) Chilike aggódik

Chilike árulása

2009.12.01. 21:14 :: matu

Tegnap kiderült, hogy Chilke elkezdte becserkészni a Kis Izét. Én nem tudom, mi ütött beléje, de egyszercsak nagyon intenzív érdeklődést kezdett mutatni a folyamatosan sikítózó lény után. Eleinte én ezt betudtam a kekszek véletlenszerű pottyanásának, ami a Kis Izé kezeiből történik reggelente, de aztán azt kellett látnom, hogy a fürdőszobába is utána ment, pedig ott nincs más, csak a félelmetes fürdőkád!

Szólj hozzá!

Címkék: fürdés árulás

A végeredmény

2009.11.15. 17:17 :: matu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szomorú végeredmény: háromból kiskutyából három halott. Nem kellett volna így történnie. A mama kutyát nem találtuk már sehol. A horgászok elmondása szerint 3 napja dobták ki egy piros Suzukiból...

Ma is szép napunk volt.

Szólj hozzá!

Címkék: kutya kidobott

A kiskutya halála

2009.11.15. 13:45 :: matu

A mai reggeli séta megint kiverte a biztosítékot nálunk. Szokásos köreinket tettük, amikoris Chilike felfigyelt valamire az egyik bokor aljában. A gazdik persze rögtön elhívták, mert azt hitték, hogy valami hatalmas kupac szart látott meg, és örömében dermedt le úgy, mint egy igazi vadászkutya. De közelebb érve kiderült, hogy nem az volt.

Egy reszkető, szürkés színű, csatakos bundájú uszkár kutyus figyelt esdeklő szemekkel, hogy menjünk már el onnan. Mi el is mentünk, de a gazdik megvizslatták közelebbről, mert azt hitték, hogy megsérült valahol. Ekkor tisztán látta apánk, hogy a remegő kutyus hátsó felénél egy áttetsző színű hólyag bukkan elő, ami bizony egy magzatburok volt. Gyorsan pórázra vettek minket, meg szóltak a többi gazdinek is, hogy vegyék pórázra az ő kutyáikat, nehogy megzavarják szülés közben a mamakutyát.

Nekünk itt véget is ért a sétánk, mert hazarohantunk, a gazdik meg lóhalálában vissza. Előtte még gyorsan bedobtak a kocsiba egy dobozt, meg lepedőket, meg konzervet, hogy mentsék, ami menthető. Mire visszaértek, a mamakutyus harcias ugatással fogadta őket, és a kiskutya nem volt sehol. Ekkor odaadták a konzerv-kaját neki, és hátrébb húzódtak. Pár pillanat múlva a kutyamama elkezdte orrával túrni a földet. Odaszaladtak, és kiderült, hogy a kiskutyáját földeli el éppen. Apa gyorsan kikapta a földkupac alól. és kikotorta a szájából a földet, meg betakarta és elkezdte fújni meg dörzsölni. De nem kelt életre. Ekkor autóba vágták magukat, és hazjöttek újraéleszteni. Kompresszálták a mellkasát, levegőt fújtak a szájába, melegvizet folyattak rá, hajszárítóval melengették - de mindhiába. A kiskutya meghalt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezúton szeretnénk üzenni minden kedves gazdinak, aki nem ivartalaníttatja a szukáját, mert szerinte egyszer szülni kell, és amikor vemhes lesz valakitől, akkor kihajítja, vagy mert a gyerekek mennyire szeretnék, vagy mert szerinte ez a természet rendje...jusson eszébe ez a kép.

"Mert az élet él, és élni akar" - de van, hogy hiába, mert mi, kedves emberek, elintézzük, hogy esélye se legyen élni, - bár a az élet kezdetéhez hozzásegítettük.

Rossz volt látni a gazdik tehetetlen küzdelmét, rossz volt látni a mamakutya kétségbeesett, kiszolgáltatottságtól rettegő tekintetét, és rossz volt látni ezt a kis testet, amit végül el kellett hantolni.

Délután visszamegyünk, hogy megnézzük, mi lett a mamakutyával, és ha kell, próbálunk segíteni neki. Ha van, illetve lesz még kinek és mit.

Szólj hozzá!

Címkék: élet halál kölyök születés ivartalanítás kutyahalál

Senyvedés

2009.11.10. 19:47 :: matu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na így senyvedünk...remélem, jól látszik!!!

Szólj hozzá!

Címkék: labradorok tartott rosszul

Elúszva

2009.11.10. 09:09 :: matu

Mióta a Kis Izé betette a lábát hozzánk, gyakorlatilag semmire sincs időnk. Reggel felkelünk, örülünk a gazdiknak, mint az állat, ám a régi ölbe ugrás helyből már nem megy. Pusztán azért, mert már ül az ölükben valaki. Méghozzá a Kis Izé. Na jó, azért még nincs veszve minden, hiszen a kávézással együtt jár a keksz-evés is. Gazdik kávéznak, mi heverünk a lábaiknál, ömlik a nyálunk, és akkor jön a keksz! Igen ám, de most valahogy nem viselik annyira jól, hogy az egész konyha a nyálunktól úszik, és elég hamar kiraknak minket Chilikével, hogy nyálazzunk az udvaron. Na ez nem annyira tetszik nekünk, úgyhogy ülünk a konyhaablak alatt, és hangosan méltatlankodunk, valamint őrült fejjel nézünk befelé. Ezen a helyzeten csak az változtat, amikor örökkévalóságnak tűnő idő után végre kidugják az orrukat - persze megint a Kis Izével a karjukon! - és elindulunk a reggeli sétánkra.

Mi bosszúból minden létező rosszaságot elkövetünk - úgymint szarevés ( én eddig nem ettem ), fülünk botján üldögélés ( én eddig jól hallottam ), valamint más kutyák elüldözése a környékünkről is. ( Én a Sapi-ügy óta sajnos nem szeretem az idegen kutyákat, és hamar elkezdek hörögni, biztos, ami biztos alapon. ) Így persze a gazdik azt mondják, hogy számukra semmi élvezet nincs a közös sétákban - na de tőlünk se kérdezte meg senki, hogy akarunk-e osztozni a szeretetükön egy ilyen Kis Izével???

 

 

Hát csak viseljék a következményeket! A nap hátralévő részét azzal töltjük, hogy kertészkedünk Chilikével. Gödröt ásunk ( de nem ültetünk ám semmit! ), bokrot metszünk, és füvet tépünk. Ugyan emiatt is mindig megkapjuk a magunkét, de hiába kiabál Apa fél centiről a fülembe, hogy: Mit csináltál Matu????!!! - én ilyenkor csak leülök elé, hátracsapom a füleimet, becsukom a szememet, és behúzott nyakkal várok. Persze, tudom, hogy nagyon édes vagyok ilyenkor, és úgyse lesz semmi komoly szankció. A vége általában egy hatalmas puszi - és valljuk be, ezért csinálom az egészet:-))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán jön a délutáni séta ( lásd fent ), majd a vacsi, és utána már fekszünk is bent a konyhában a párnánkon. Nincs más dolgunk, mint ügyesen helyezkedni, és kivárni, amíg a gazdik vacsijából leesik valami kis maradék. Aztán már csak horpasztunk. És várjuk, hogy jöjjön a reggel, a keksz, a séta, és így tovább...

1 komment

Címkék: labrador napi időhiány kisbaba teendők

süti beállítások módosítása