Mióta a Kis Izé betette a lábát hozzánk, gyakorlatilag semmire sincs időnk. Reggel felkelünk, örülünk a gazdiknak, mint az állat, ám a régi ölbe ugrás helyből már nem megy. Pusztán azért, mert már ül az ölükben valaki. Méghozzá a Kis Izé. Na jó, azért még nincs veszve…